Five Day

Harry szemszöge: 

Szúró fájdalomra ébredtem.Lassan felkeltem és észre vettem, hogy Jenni sehol sincs.Próbáltam felállni de egyre jobban szúrta valami a hasam. Lenéztem és egy hegyes bot állt ki az oldalamról. A vér csak úgy ömlött kifelé. Mellettem volt egy vastag bot és arra támaszkodtam, hogy felbírjak állni de nem sikerült. Vissza huppantam a földre. Érzem, hogy nekem már nincs jövőm.Vigyázó szemmel őrködöm majd azok felett, kik tovább élnek, akik az ember emlékét hordozzák, ki én voltam valaha.Nem sajnáltam én semmit a világon. Persze egész csomó dolog volt, amit sajnálhattam volna: a Josh halálát, a jótékonysági bálról lemaradásunk. De most a halál mindenről lefosztotta a szépséget.Így tesszük meg a halálba vezető utat?Botladozva elhalványulunk ahelyett, hogy emelt fővel várnánk a finálét?Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy társ, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.

-Jenni, felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj!-suttogtam. Körbe néztem és sehol se láttam. Meg kell keresnem. Fájdalomtól teli de sikerült felállnom. Nem hagyna itt hisz nem úgy ismertem meg mint egy utálkozót.

-Harry!-hallottam meg hangját.Megakartam fordulni de a fájdalom teljesen ellepte a testem és össze estem.-Harry...!-ordibált de nem hallottam teljesen, hogy mit.Az embernek hirtelen rengeteg mondanivalója akad, amikor élete végéhez érkezik. De nem tudja elmondani.

-Mikor találkoztam veled azt hittem, hogy kis fruska leszel mint a többiek és olyan jól elvoltál Louis-al is meg a  többiekkel is, olyan kedves voltál!-néztem szemeibe.-Olyan szép vagy!-suttogtam. Jenni át ölelt.

-Köszönöm és ha túl éled elvihetsz egy randira!-nevetett. Szépen mosolygott.

-Akkor  túl élem!-nevettem és  mellkasára borultam, majd éreztem ahogy a fájdalom végig megy a testeben és elaludtam.

Jenni szemszöge:

Vártam míg Harry elaludt és feltettem egy cipelőre és neki indultam a  szigetnek.Csak éljük túl. Istenem ajd még esély.. Valahol biztos, hogy itt vannak a többiek. Már sötétedett így leraktam Harry-t, majd gyorsan össze kapkodtam pár botot és nagy nehezen meggyújtottam.
-Király vagyok!-beszéltem magamnak.Á kicsit se vagyok hülye. Egyáltalán feltűnt Annie-nek, hogy balesetet szenvedtünk.Biztos... Nem volt élelmem, így befeküdtem Harry mellé és lassan elragadtak az álom manók.

Másnap:
Zayn szemszöge:

-Induljunk!-adtam ki a parancsot, mintha főnök lennék. Mikor jönnek már értünk? Már vagy öt nap eltelt. Fáradtak és éhesek vagyunk. Próbáltam átlépkedni a  nagy ágakat, míg végül kiértem a homokos partra ahol megláttam Jennit és Harry-t egymás melltett aludni.Oda mentem hozzájuk, majd az erdő felé fordultam.
-Megtaláltam őket!-ordibáltam el magam. Öt perc múlva, már mellettem álltak a  srácok. Leguggoltam és ébredezni kezdet Jenni.
-Jenni!-ejtettem ki a lány nevét.
-Zayn!-suttogta a nevem.-Zayn!-ugrott fel, majd megölelt. Olyan szorosan ölelt, hogy majd megfulladtam. "Kicsit" erős lány. Utánam mindenkit végig ölelt, majd szomorúan felém fordult.
-Harry rosszabbul van!-halkan beszélt de még is tisztán hallottam szavait. Lassan lehajoltam, majd megfogtam Harry kezét.
-Jéghideg!-ordibáltam, majd a  vállamra kaptam és elkezdtem futni a repülő felé, ott van elsősegély doboz. Utánam futottak a fiúk csak Jenni nem. Most nem érdekelt a  depis időszaka csak a  barátom,haverom, tesóm élete.Most végkép nem érdekel, hogy Jenni-vel történik-e valami. Mikor megérkeztünk letettem az egyik székre, majd óvatosan előre mentem az első segély dobozhoz. Lassan mentem, mert kicsit féltem, hogy a repülő lezuhan a  fáról.
-Zayn!-hallottam meg Harry erőtlen hangját.
-Igen?-fordultam felé.
-Megkérdezed Jenni-t, hogy szeret-e?-döbbenten néztem rá.Mi van?
-Majd te megkérdezed!-lassan egy kendőt tettem vérző sebére.Kicsit mély volt a seb.Remélem semmi baj nem lesz.
-Nincs idő rá!-nevetett fel.Nem nagyon érdekelt amit mondott, most. Ha eltávolítanám a fát a testéből talán jobb lenne a seb?-tűnődtem magamban.
-Harry ez kicsit fájni fog de jobb lesz utána!-fogtam meg a  hegyes ágat.
-Má mindegy!-nézett rám. Nagyot sóhajtottam majd óriási erővel kirántottam a fa ágat. Harry teljes erejével ordibált, ahogy tudott. Letettem a földre a fát, majd a kiömlő vért letöröltem testéről és rá tettem köd szert. Egyre gyorsabban vette a levegőt.
-Jennifer!-mondogatta folyamatosan Jenni nevét.Betakartam , majd kimásztam a  repülőből és körül néztem hátha itt van Jenni. Itt volt és épp....

Szerintetek mit csinál? Komiban! Várom :3