Two Day

Lassan hátra indultam a WC-re, hogy elintézzem a dolgaim.Át haladtam a fél repülőn. Mindegyik fiú aludt kivétel Harry épp a telefonján pötyögött.Van itt térerő (?). Persze én erről semmit se tudtam.
-Hát te?-kérdezte fel sem nézve a  mobilján. Hogy láthatott meg.Hm
-Vécére megyek!-jelentettem be, majd ott hagytam. Lassan elvégeztem a  dolgom, majd elindultam vissza felé.Régen azon gondolkodtam, hogy ilyenkor a kmh kaki a levegőbe megy ki?! vagy mi?!.
-Nem ülsz le?-kérdezte Harry amikor meglátott.Eltette a telefonját, majd rám nézett.
-Tényleg?-kérdeztem vissza. Felnézett rám, majd egy  hülye mosollyal elintézte az egészet. Leültem mellé és a nagy semmiről dumáltunk ami a "hova megy a kaki" cím szót viselte. A téma vége felé sikerült elaludnom.

      *

Reggel hangos ordibálásra lettem figyelmes

-Végre fent vagy!-ordibált Josh, majd elkezdet rángatni a vezérlő pult mögé.

-Mi történt?-kérdeztem még álmos fejjel.

-Sarah felrobbant a jobb oldali szárny!-ordibált. Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz ha meghalok.Vannak, akik mindig utazásokról és kalandokról álmodoznak, hogy ezáltal mások és a maguk szemében is hősnek tűnjenek. Ám amikor már félúton vannak, és valamiféle veszély mutatkozik, észbe kapnak: "Miféle ostobaság sodort idáig, miért kellett belekeverednem?"Minden elmúlik: századunk, földünk és mi magunk, és nagy szerencsénkre, a jövendő elrejtezik szemünk elől s nem férhetünk hozzá, mert ha nem így lenne, örömeink hamvukba halnának születésük pillanatában.Van az utazás... Izgatottan készülsz rá, tervezel, szervezel, és ahogy közeleg az idő, egyre kevesebbet alszol. Aztán elérkezik a nagy nap. Vágyaid teljesülésének napja. A nagy utazás. Egy számodra hívogató tájra. Izgatottan fedezed fel, teszed magadévá. És egy életre megőrzöd magadban.A valóság mindig sokkal durvább, mint bármi, amit el tudunk képzelni. A legsúlyosabb változat elgondolásával is csak a szakadék mélységét csökkenthetjük, amibe elkerülhetetlenül belezuhanunk, ha történik velünk valami.A legtöbb ember nincs kész arra, hogy szembenézzen a valósággal. Miért pont én legyek az, aki szembesíti őket vele? Úgyis csak megfutamodnak előle.

-Mi történik?-kérdezte Harry.

-Öm senki se ijedjen meg a jobb oldali szárny valahogy felrobbant !-suttogtam de ezt persze mindenki meghallotta.Gyakran semmiségektől félek, de ha valami komoly dologra kerül a sor, azt hiszem, helyén van a szívem.

-Mi van?-kérdezte Niall vísitó női hangon, majd leült a székbe. Már volt ilyen probában úgy hogy tudom mit kell tenni.
-Figyeljetek, ezt vegyétek fel és mindenki le ül a székekbe de nem köti be magát, majd felveszi a maszkot ezek után próbál rám koncentrálni.-adtam kezükbe a narancssárga színű mentő mellényt, hátra mentem Josh-oz aki szerintem már vagy ötvenszer megnyomta a gombokat

-Josh vegyed már fel az a kibaszott mellényt!-ordibáltam de mintha a süket falnak beszéltem volna.-Josh!-próbálkoztam tovább.
-Tedd le ide, majd felveszem te meny hátra a utasokhoz, hogy minden rendben legyen!-így is tettem. Már épp kint voltam mikor vissza fordultam.
-Josh!-suttogtam, majd kitártam a karjaim és egy hosszas ölelés után végül vissza mentem a fiúkhoz és én is leültem.
-Csak semmi baj ne legyen!-imádkoztam. Éreztem ahogy egy meleg kéz a kezeimre csúszott. Felpillantottam és Harry-vel találtam magam szemben.
-Semmi baj nem lesz!-nyugtatgatott.Olyan kedves a tegnap este óta. Nagyon helyes vagyis öm cuki tetszik egy picit de nem az én típusom. Nekem egy okos fiú kell, mint pl. Josh. Igen ő olyan vonzó és még okos is
-Remélem..!-suttogtam. Nem nagyon hiszek abban, hogy túl éljük, hisz ahogy a sorozatokban láttam mind halállal végzödőt. Mi lesz velünk...