Four Day

Jaj csak nehogy lessek..

-Ne gyere be Jenni!-ordított Liam de késő  volt, betoppantam Ott volt Ő. Az egyik legjobb barátom. Térdre estem de nem sírtam. Hisz már elengedtem.Már eleget sírtam ért. Itt az idő, hogy a boldog pillanatokért éljek. Zayn segítségével újra lábra álltam. Lassan oda mentem Josh-oz. Véres volt és büdös. Meg simogattam az arcát, majd lemásztam a fáról és vissza mentem Harry-hez aki nem volt ott.

-Harry!-ordítottam egyet de nem jött válasz.Jaj remélem nem ment messzire.-Harry!-még egyet ordítottam. Akkor láttam meg a lábnyomait mikor feladtam a remény, így hát követtem az erdő felé.

-Harry!-ordítottam egyet.

-Jennifer!-hallottam meg erőtlen hangját. Elindultam a hang irányába. Mikor majdnem lestem a szikláról. Harry két kézzel tartotta magát. Jaj ilyen szerencsétlen fickót még sohase láttam....

-Jézus!-hátráltam.Nehogy még lessek itt.. Harry felnézett rám. Mindenhol karcolások borították az arcát.-Harry!-adtam a kezem és megfogta. Nem vagyok valami erős azt tudom de reménykedni azért lehet.

-Istenem Jenni nem bírsz felhúzni!-suttogta. Igen tudom Harry de nem kéne emlékesztetni rá.

-Szólók a többeknek!-mondtam és elakartam engedni. Jaj istenem mi lesz itt?!

-Nincs már annyi erőm!-suttogta és elájult.Pont, hogy most kell neked beszunyálni. Én meg csak ott  fogtam két kezét és próbáltam felhúzni ami nem ment.

-Harry kelj már fel!-ordítottam, már a  síró görcs kerülgetett. Még egy barátot nem bírok elveszíteni...

-Jennifer!-hallottam meg Zayn hangját.Na végre itt a felmentősereg.

-Zayn segíts!-a könnyekkel küzdve és egyszer csak lecsúsztunk de sikerült az egyik kezemmel megfogni a sziklát, a másikkal Harry kezét fogtam.

-Zayn!-ordibáltam. Alig van erőm így is. Lenéztem és alattunk víz folyt bele a tengerbe.-Jézus segítség!-ordibáltam de még mindig nem jött segítség.Remek.. Erősebben megfogtam a sziklát de letörd az a kis darab és zuhanni kezdtünk. Harry még mindig nem kelt fel. Gyorsan Harry alá mentem hisz ő már eleve haldoklik nem kellene még ez is. Ránéztem és átöleltem. Nem tudom miért. Csak úgy.

-Jenni!-hallottam meg Harry hangját.-Jól vagy?-kérdezte és próbált megfordítani de nem engedtem.

-Nem Harry így maradunk!-válszoltam.

-Oké!-mosolygott és válaszolni akartam de megcsókolt. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy férfit, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor maga a férfi a hazugság, és a vágy az igazság.Nem forróságot éreztem, ahol az ajka hozzám ért, ahogy odasimult, a hajtövemnél a fülem alatt. Égési sebeket hagytak a csókjai.

**

Harry szemszöge:

Lassan próbáltam kiúszni Jennifer de nehezen tudtam hisz elájult és nehéz volt. Levettem a cipőnket, majd mellkasomhoz húztam Jennit. Légzését alig hallottam.

-Jennifer!-suttogtam de már az ájulás határán voltam.Lassan megpusziltam a homlokát és ledőltem a homokba. Túl éltük és ez a lényeg.Lehunytam a szemem de éreztem Jennifer légzésének gyorsulását. Fel akartam kelni de nem ment. Olyan mintha egy óriási kő zuhant volna rám amely össze akarna lapítani.

Jennifer szemszöge:

Kinyitottam a szemem és Harry mellkasán találtam magam. Próbáltam nyitva tartani a szemem de nem sikerült. Vissza tettem a fejem Harry mellkasára és bealudtam. 

Zayn szemszöge:

Halottam Jennifer hangját de nem tudtam merre mennyek.

-Lous jössz?-ordibáltam 

-Megyek!-jött a válasz. Végig jártuk, majdnem az egész szigetet de sehol nem láttuk Harry-éket.Mindent véletlenek látszó esemény lehet bármi jelzés.